Termékek Menü
0

A mikrorostos gélről bővebben

  • Kevés rostot eszünk, még kevesebb olyan rostot, amelyik sok vizet tud magához kötni.
  • A vizes rost kell a belső hidratációhoz.
  • Kell a bélcsatorna tisztításához.
  • Kell a bélflóra mikrobáinak vizzel való ellátásához.
  • Kell a széklet képlékeny állagának megtartásához.
  • A mikrorostos gélben lévő rostok nem növényi eredetűek, szervezetbarát mikroba „gyártja” e rostokat. Vízmegkötő képessége egyedülálló a világon. Több vizet tud megtartani a bélcsatornában, mint bármelyik növényi rost.

 

Miket írtam eddig a Dr.Hummel Gélről?

A leghatékonyabb méregtelenítő: a bélflóra

A napokban valakinek elmeséltem, hogy mennyire szeretem a sütőtököt, és hogy milyen egészséges étel az. Erre azt a kérdést kaptam, hogy a sütőtököt sütve esszük, a több órás sütés alatt bizonyára lebomlik benne az összes vitamin. Ha nyersen ennénk, akkor lehet, hogy egészséges lenne, de így? Ennek a kérdésnek a hatására, jöttem rá, hogy nem igazán ismerjük és értjük a bennünk lévő bélflóra jelentőségét. Annyit már tudunk róla, hogy az antibiotikum kúrák után fontos helyrehozni, mert a hiányos bélflóra sok betegség felbukkanásával járhat. Tudjuk, hogy az immunrendszerünk helyes működésének nélkülözhetetlen társa az egészséges bélflóra. Azt már kevesen tudják a bélflóráról, hogy kész vitamingyárként működik bennünk. Azt is kevesen tudják a bélflóráról, hogy az ételeinkben és italainkban található ásványi sók és nyomelemek nagy része felszívhatatlan állapotban számunkra. A bélflóra gyárában történnek olyan átalakulások, amelyek által felszívhatóvá válnak az ásványi sók és nyomelemek. Azt talán sokan tudják, hogy a gyógyszergyárakban például a C-vitamint nagy tömegű baktériumokkal állítják el, majd megtisztítják tőlük és utána tablettázzák. Ezt hívják biotechnológiának. A vastagbelünkben székelő bélflóra egy igazi biotechnológiai üzem, annyiféle erjesztéses feldolgozása történik a béltartalomnak, ahányféle mikroba alkotja a bélflóránkat.

Az elmúlt nyáron egy véletlen mikrobiológiai kísérletnek voltam a részese. A maradék zöldségragú levest egy edényben félretettem egy félreeső helyre, hogy majd ha kihűl, beteszem a hűtőszekrénybe. Véletlenül, hosszabb ideig ott maradt érintetlenül. Csodás látvány fogadott mikor levettem a fedőt.  Többféle színben pompázott a maradék étel. Hírtelen a nyár elején virágokban tobzódó rét jutott eszembe. A kalarábé, a zeller, a sárgarépa, a gyökérzöldség, és valamennyi résztvevője a levesnek külön színekben mutatta magát. Az tudatosult bennem, hogy a nyári meleg levegőben lévő összes mikrobának megvan a saját kedvenc étele. Másfajta mikroorganizmusok szaporodnak el a sárgarépán és másfajta a karfiolon, stb. Ugyanígy lehet a vastagbelünkben, mindegyik mikrobánknak megvan a saját kedvenc ételösszetevője, amelyet elfogyaszt a vastagbél béltartalmából. Ezeken az összetevőkön egy órán belül elszaporodnak, kolonizálódnak és felfalják az illető ételösszetevőt, miközben nekünk vitaminokat és felszívható ásványi sókat termelnek belőlük. A múlt bejegyzésemben említettem egy hasonlatként a madarak szaporodását. A madarak szaporodásához kell egy fészek, melyet ágakból építenek. A mikrobák szaporodásához, kolonizációjához is kell fészek, amelyet a rostok között találnak meg a mikrobák. Az élelmi rostok között. Ezek a rostfészkek csak egy-egy óráig élnek, míg fel el nem hagynak bennünket, de ennyi idő alatt a kis egysejtűek elvégzik munkájukat. De hogyan élik túl a bélflóra egysejtűi az ételmentes időszakot. A bélnyálkahártyában. A nagy víztartalmú bélnyálkát a mucin rostjai alkotják és köztük vészelik át a bélflóra mikrobái a táplálékmentes időszakot. Hasonló nagy víztartalmú nyálkát képez az általam felfedezett mikrorostos gél is, ezt is szervezetbarát mikrobák hozták létre. A gélem is tartalmaz prebiotikumokat, amely a túléléshez szükséges minimális táplálék. A gélem tehát mindenképpen segít a bélflóra ínséges időszakjainak átélésében.

Biotechnológiákat nemcsak a vitamingyártásban használják. A szennyvíz újrahasznosításában és a szeméttelepek mérgező anyagainak feldolgozásában szintén segítenek a mikroorganizmusok. A szeméthez és a szennyvízhez mikrobiológiai oltóanyagokat kevernek és megvárják a fermentációs idők végét, mikor már lebontották a számunkra kedvezőtlen mérgeket a mikrobák számunkra ártalmatlan molekulákká. A szemétből készült fermentátumokat ezután pihentetik, majd később a termőföld feljavításánál újra hasznosul. Nagyapáink trágyadombjai hasonló újrahasznosuló fermentátum voltak.

Mi történik a bennünk a számunkra mérgező anyagokkal. Ha egészséges a bélflóránk, akkor a vastagbelünkben legalább 600 féle jótékony mikroba él és várja a számára kedvező pillanatot, amikor kedvező ételösszetevő érkezik a vastagbélbe. A nyálka elkeveredik az ételeinkkel, minden ételösszetevőhöz közel kerül, majd abból a számára kedvezőt elkezdi fogyasztani és szaporodik, megemésztve az eredeti összetevőt, nekünk kedvező és felszívható vitaminokat és egyéb anyagokat termel, amelyeket mi a saját hasznunkra felhasználunk. Ugyanez történik a méreganyagok feldolgozásánál is. A számunkra kedvezőtlent számunkra kedvezővé alakítja.

Hogyan lehet, hogy a számunkra kedvező esetek fordulnak elő bennünk?

Ez a több millióéves evolúció hozadéka. Azok az egyedek maradtak fenn, azok lettek túlélők, akikben a számukra jótékony mikrobákkal felhalmozott bélflóra telepedett meg. Akikben nem kedvező mikroorganizmusok szaporodtak el azok nem kerültek a túlélők közé. Ma is így működik, akiben nem jótékony mikrobák szaporodnak el, azok betegekké válnak, és, ha az immunrendszerük nem győzi le a támadást, akkor nem lesznek túlélők.

Tehát hasonlóan működik a bélflóra méregtelenítése, mint a szennyvíz- és szeméttelep méregtelenítése: jótékony mikroorganizmusok fermentációjával, biotechnológiával.

A gélem a vékony- és vastagbélben

A gél a teljes bélrendszert tisztítja, de a vastagbélben van egy külön funkciója is, a bélflóra “talajául” szolgál: vízzel és prebiotikumokkal táplálja a bélflóra mikroorganizmusait. Ugyanakkor a gélben is vannak probiotikus mikroorganizmusok, amelyek nem sokan vannak, de szimbiózisban együtt élve jobb hatást fejtenek ki, mint a nagyszámú, de nem szimbiózisban élő probiotikumok.

A vékonybélhez még annyit, hogy a bélrendszer e szakaszán enzimes emésztés történik, ott bontjuk le a fehérjéket aminosavakká és a keményítőt pedig szőlőcukorrá enzimek segítségével. A gél sokféle enzimet, a benne lévő mikroorganizmusok enzimeit is tartalmazza. De az emésztésben a vastagbélben élő bélflóra mikroorganizmusai segítenek igazán. A vastagbélben is még rengeteg emészteni való marad, de ezeket nem az enzimek végzik önmaguk, hanem a mikroorganizmusok az ő saját enzimjeiket bevetve. Nem tudom érthető vagyok-e?

Kell-e probiotikum a gél szedése mellett?

Jönnek a hidegebb idők, jönnek a megfázások, ezért aztán jönnek a gyógyszeres kezelések. A bélflórára nézve különösen az antibiotikumos kezelések veszélyesek. Megtizedelik a bélflóránk mikroorganizmusait. Ezért sokan ellenzik az antibiotikumos kezeléseket, inkább alternatív megoldásokat keresnek. De sajnos vannak olyan súlyosabb fertőzések, amikor nem használnak az alternatív megoldások, hogy egy súlyosabb esetet elkerüljenek, nincs mese, be kell vetni valamilyen antibiotikumot.

Ez után jönnek a kérdések felém, hogy miként állítsam helyre a bélflórámat? Kell-e szedni valamilyen probiotikumot a Mikrorostos Gél mellé?

Számtalanszor leírtam, hogy a kereskedelemben kapható probiotikumokat csak korlátozottan, nagyon rövid ideig lehet alkalmazni! Miért? Két fontos oka van. Egyrészt a probiotikumokat tartalmazó termékek 99%-a csak tejcukrokat bontó mikroorganizmusokat tartalmaznak. Ez az anyatejet fogyasztó bébik és a sok tejet fogyasztó nagyobb gyerekek és felnőttek esetében segít helyreállítani a tejcukrokat bontó bélflóra-összetevőket. De! A kevés tejet fogyasztó vegyes étrenden élő gyermekeknek és felnőtteknek ez nem sokat segít.

Másodsorban, az egészséges bélflórában több száz mikroorganizmus él. Őket mi segíti abban, hogy megerősödjenek? Minél több mikroba él és virul a bélflóra tagjaként az emésztőrendszerünkben, annál egészségesebbek vagyunk annál jobb az immunrendszerünk. A ”Virágozzon száz virág!” Elvnek kell érvényesülnie a bélflóra esetében is. Ha a réten egyszer sárga gyermekláncfű, máskor csak piros pipacs virágzik, az szép látvány egy hétig, de nem szeretnénk látni tovább azt, hogy a többi virág ne nyíljon ki később.

Most, hogy hosszú szárazság volt a rétek úgy tűntek, mintha meghaltak volna, csak a kiszáradt sárgás-barna fű és kórók látszottak. Szomorú látvány volt, de néhány napos eső után kezdtek újra kizöldülni és elevenen, élőként mutatkozni. Ugyanaz van a bélflóra esetében is, mint a növényeknél. Először vizet kell kapniuk, hogy feléledjenek. Ne gondoljuk, hogy az antibiotikum kúra teljesen kipusztítja a bélflóra minden mikrobáját. Rengeteg apró redő van a bélcsatorna falában, ahol átvészelik a gyógyszer kúra pusztításait. Ugyanúgy, mint a réten is, a sok apró gödröcskében, meg tudnak bújni a túlélők. Ha Mikrorostos Gélt fogyasztunk az antibiotikum kúra után, akkor ez olyan a bélflórának, mint az eső a kiszáradt rétnek. Látványosan beindul az élet a túlélőkben.

A Mikrorostos Gél vizet ad a megtizedelt bélflóra maradványoknak és kellő mennyiségű táplálékul szolgáló oligoszaharidokkal is ellátja őket. Az összes cukrokat bontó, számunkra „jó bélflórát” alkotó mikrobát (a rét valamennyi virágát) táplálja és ellátja megfelelő mennyiségű vízzel. Vagyis, ha teljes bélflórát akarunk, úgymint száz virágot a réten, akkor nem kell probiotikum a Mikrorostos Gél mellé. Nem kell a gyermekláncfű és a pipacs egyszínű sokasága. Várjunk 4-6 hetet és a Mikrorostos Gél megteszi a hatását, virágozni fog száz virág!

Összefoglalva: a bélflóra helyreállításánál nem szükséges a Mikrorostos Gél mellett probiotikumokat fogyasztani. Csak türelemmel öntözzük a rétünket!

Probiotikum, prebiotikum, primbiotikum a Dr.Hummel Gélben

Mióta forgalomban van a MIkrorostos Gél, a kezdő fogyasztói a gélnek számtalanszor felteszik azt a kérdést, hogy miért okoz náluk székrekedést a gél fogyasztása, pedig beszedték a napi három evőkanállal? Ilyenkor újra meg újra el kellett ismételnem, hogy a gél első fogyasztásakor lassan szabad csak emelni a napi rostbevitelt, csak három-négy hét alatt szabad eljutni a napi 3 evőkanálig. Ez valami miatt kimaradt a Mikrorostos Gél Használati utasításából. Most megpróbálom megmagyarázni az okát ennek a gyakorlatnak, így talán könnyebben megjegyezhető lesz.

A táplálkozáskutatók nem csak a napi vitaminbeviteleket számolták ki, hanem a napi rostbevitelt is. A számításaik szerint egy átlagos súlyú átlagos életet élő embernek napi 30-40 gramm rostra van szüksége. Azt nem részletezik, hogy ebből mennyi vízben oldható rost, mennyi nem, aztán mennyi emészthető, mennyi nem. Eddigi írásaimban a főleg a rostok víztartalmával foglalkoztam, mert az volt az észrevételem, hogy minél több vizet tud kötni egy rostfajta, annál jobban tisztítja a bélfalakat, és annál több éltető vizet ad a bélflóra mikrobáinak. A rostok emészthetőségével nem foglalkoztam, mert úgy gondoltam, hogy azt mások, a prebiotikumokkal, oligoszaharidokkal foglalkozók kellőképpen elmondták. De helytelenül tettem, mert a rostok összes szerepét együtt kellett volna tárgyalni, mert csak akkor érthetőek meg, hogy milyen sokoldalú, milyen komplex a rostok hatása, és miért lehet hosszú felsorolásokat tenni a rostos táplálkozás előnyeinek felsorolásánál.

Jómagam is abba a hibába estem, hogy a vastagbélben történő mikrobiális emésztést felosztottam független területekre, a könnyebb tudományos megismerés érdekében, ugyanakkor a tudományosság vélt oltárán feláldoztam a téma természetes lényegét és egyszerűségét.

A bélflóra témájának tudományos megközelítése: vannak probiotikumok, amely szó a bélben élő jótékony mikroorganizmusokat jelenti, prebiotikumok, ami a jótékony mikroorganizmusok táplálékait jelenti. Ezt, jómagam, a tudományosság fokozása érdekében megtoldottam a primbiotikum szó bevezetésével, ami a bélben szaporodó jótékony mikroorganizmusok innivalóját jelentik. Ahelyett, hogy a hétköznapi olvasó megértette volna a beleinkben zajló folyamatokat, benne az jött le, hogy úgy, mint a vitaminokat, az ezeket a dolgokat tartalmazó készítményeket vásárolja meg, és fogyassza!

A bélflóra témájának köznapi megközelítéseA jótékony bélflóra mikroorganizmusai rostokkal táplálkoznak!

Ekkor, igaz, hogy el kell mondani, hogy legtöbb rostforrásnak van ehető és nem ehető része és ezeknek az aránya a különféle rostokban változó. (És az „ehető” a mikroorganizmusok számára ehető-t jelent.) Ezen kívül vannak vizet kötő és kevésbé kötő rostok, amelyek a bélflóra vízellátásában játszanak, vagy nem játszanak szerepet.

De meseszerűen is meg lehet közelíteni a bélflóra életének megértését.

Ha azt mondom, hogy az emésztőrendszerünkben egy ökorendszer (ecosystem) található, akkor ez nagyon tudományos megközelítésnek hangzik. De jómagam egy meseszerű megközelítésként kezelem.

Képzeljünk el egy erdőt patakkal, sok fával, fűvel, aljnövényzettel, állattal, bogárral, hüllőkkel, halakkal. Ha elég nagy az erdő és elég sokféle fa és fű nő benne, akkor nagyon sok és sokféle állatot tud ellátni étellel, itallal. Vegyünk egyetlen állatot, mondjuk az őzikét, neki csak friss fű és friss ágak valamint friss iható víz kell, és teljes a boldogsága. A vaddisznónak és a szarvasbogárnak teljesen más dolgok kellenek az erdő adta lehetőségekből, de ők is jól élnek, ha egészséges az ERDŐ, ami az egységét adja az egésznek. A magyar nyelv jól visszaadja a lényeget: akkor van egészség, ha az egész egy (séges). Az erdő egy ökorendszer, amelyben a fűk, fák és aljnövényzet és vízforrás adják az alapot és ebbe települhetnek be a különféle állatok, amelyek az erdőben található viszonyokat kedvelik.

A béltartalom is egy ökorendszer, amelyben a rostok teremtik meg azokat a viszonyokat (mint az erdőben a fák és a füvek, és aljnövényzetek) amelyeket a betelepülő mikroorganizmusok szeretnek. Egészséges bélflóra rostok nélkül elképzelhetetlen. Ha maradunk az őzike példájánál, akkor a rostok nélküli bélflóra regenerálás, olyan lenne, mint az őzikék betelepítése az állatkert rácsai közé. Az őzikéket csak állandó állatorvosi felügyelet mellet lehetne életben tartani, mert állandóan betegek lennének antibiotikumok és vitaminok, ásványi sók utánpótlása nélkül. Az egészséges erdőben az őzikék nem hontalanok és nem is betegek. Most már értitek, miért nem javaslom a pro- és prebiotikumok fogyasztását, rostpótlás nélkül. Sokan azt hitték, hogy azért ajánlom állandóan bélflóra regenerálás első pontjaként a Mikrorostos Gélt, hogy csak a magamét dicsérjem. A probiotikumok pótlásánál van még egy probléma. A legjobb probiotikum készítmények is csak néhány mesterségesen összegyűjtött mikroorganizmust tartalmaznak, ez olyan, mint az erdőbe csak őzeket és szarvasokat telepítenénk, jó sokat, ezek egymás elől ennék el a friss hajtásokat, és rövid időn belül éhen maradnának.

Mikrorostos Gél egy ökorendszer, vannak benne mikroorganizmusok, inni és ennivalók. Önmagában egy teljes egész. De emellett befogadó, minden olyan mikroorganizmust befogad az egységébe, amelyek ezt a környezetet kedvelik. Az a furcsaság történik ebben a természetes közösségben, hogy valamennyi velünk szimbiózisban élő, jótékony mikroorganizmus szereti a gélem által nyújtott környezetet.

Ez a Mikrorostos Gél sikerének titka!

Annak tudatában, hogy a Mikrorostos Gél egy ökorendszer, már könnyebb értelmezni azt a kérdést, hogy miért nem szabad hirtelen nagy mennyiségű géllel kezdeni a bélflóra regenerálását.

A vásárolható Mikrorostos Gél az eredeti formájában csak kisszámú mikroorganizmust tartalmaz. (Az erdőben kevés a betelepült állat. Az erdő nincs még benépesítve. Az erdő csak akkor válik ökorendszerré, ha benépesítik az állatok.) Ha a bélcsatornába hirtelen sok Mikrorostos Gél kerül, akkor az, félig-meddig élettelen ágas-bogas akadályt jelent a béltartalomban. Nem tud hirtelen felszaporodni annyi mikroorganizmus, amelyek feldolgoznák a nagy mennyiségű rostot. Nincs annyi mikroba még, hogy elfogyasszák az ehető rosttöredékeket, prebiotikumokat (friss hajtásokat). Egy emészthetetlen „katymaz” alakul ki, ami inkább dugó, mint élő motor a bélcsatornában.

Ellenben, ha lassan növeljük a bevitt gél mennyiségét, van idejük a mikroorganizmusoknak alkalmazkodni és elszaporodni, úgy hogy benépesítsék a gélben lévő rostos állományt, ekkor a bevitt és benépesített gél igazi „élő motorként” működik a bélcsatornában, és segít a bakteriális emésztés és a bélflóra helyreállításának a beindításában.

A mai tudomány a rostokról

Többen gondolják, hogy feltaláltam egy egyedi, rostban gazdag terméket és minden azóta végzett munkám csak arról szól, hogy a termék jóságát és egyedülállóságát bizonygassam. Az igaz, hogy az ember saját produktumát meg kell, hogy védje, de nem minden áron!

Mikor 1995-ben először tanulmányoztam a mikrorostokat, csak az érdekelt, hogy milyen sok vizet képesek megkötni ezek a rostok, igazából a rostok által kötött víz érdekelt engem akkor. A rostok felszínéhez kötődő vízmolekulák biofizikailag teljesen máshogy viselkednek, mint a az úgy nevezett tömegvíz (“bulk water”). Ezt a típusú vizet többféle módon nevezik: egy amerikai kollégám, régi ismerősöm: Gerald Pollack például a legújabb könyvében negyedik halmazállapotú víznek nevezi. Vannak akik superfacial water-nek, határréteg víznek nevezik. Jómagam maradok a “kötött” (bound water) kifejezésnél. Szóval a rostok által kötött víz kapcsán ott találtam magam a rostos táplálkozás támogatói között, egyre több élelmi rosttal foglalkozó tudományos cikket is olvastam. Kifejlesztve saját termékemet a Mikrorostos Gélt rengeteg saját tapasztalatot is szereztem a rostos táplálkozás előnyeiről. Nem tagadom, nagyon jó érzés volt azoktól hallani a gél dicséretét, akiknek jobb közérzetet adott a fogyasztása, de ugyanakkor, olvasva a tudományos publikációkat is az élelmi rostok előnyéről, nagyon jó érzés töltött el, a tudományban is és a termékem által a bizniszben is, jó témába fogtam 1995-ben. A rostos táplálkozás csodálatosságát hirdetve egy missziót is betölthetek, miközben a misszió “farvízén” saját termékemet is csodálhatom. Ezt azért fejezhetem így ki, mert a termék nem az én termékem, hanem a természeté, a természetben szimbiózisban együtt-élő mikrobák produktuma. Jómagam csak felfedeztem őket, és sok ember számára elérhetővé, fogyaszthatóvá tettem. Én csak nevelem a mikrobákat és azok készítik a gélt, mint a farmer, ahogy neveli a teheneket, hogy tejet adjanak.

Mikrorostos Gél egy rostpótló funkcionális élelmiszer. Mint ilyen, minden olyan előnnyel jár a fogyasztása, amely egyéb rostban gazdag élelmiszernél felfedezhető.

A rostos táplálkozás témája az 1970-es évekre nyúlik vissza. Dr.Denis Burkitt, akit elneveztek Rost Embernek (Fiber Man), felállított egy Rost Hipotézist, amelyben azt állította, hogy rostos táplálkozással megelőzhetőek bizonyos betegségek. Afrikában dolgozva, azt találta, hogy ott nem található meg sok olyan betegség, amelyek viszont Európában egyre súlyosabb egészségügyi kihívást jelentenek. Ezek a betegségek: szívinfarktus, magas vérnyomás, túlsúlyosság, cukorbaj, bélproblémák (székrekedés, diverticulosis, epekő, vakbélgyulladás, aranyér, polipok, és a vastagbél rák). Az afrikaiak táplálkozását a magas rosttartalmú ételek jellemzik, viszont hiányoznak az étrendjükből a finomított szénhidrátok, míg az európaiak táplálkozását, éppen ellenkezőleg, kevés rost és sok finomított szénhidrát jellemzi. Azóta rengeteg klinikai vizsgálat, statisztikai felmérés történt a rostos táplálkozás előnyeinek felderítése terén.

2009-ben megjelent a Nutr.Rev.-ban a Kentucky Egyetem kutatóitól egy tudományos összefoglaló az addig végzett munkákról azzal a címmel, hogy „Az étkezési rostok egészségre ható előnyei” („Health benefits of dietary fiber”) http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19335713

A következőket állítják a szerzők az összefoglalóban: a magasabb rostbevitel csökkenti a koronáriás szívbetegség, az agyvérzés, a magas vérnyomás, a cukorbaj, az elhízás és bizonyos gyomor- bél-betegségek kockázatát. A magasabb rostbevitel csökkenti a szérum koleszterin szintjét. Javul a glikémiás és inzulin érzékenység a cukorbetegekben és a normál egyedekben. A fokozott rostbevitel előnnyel jár sok gyomor- bélbetegségek esetében: reflux, nyombélfekély, diverticulitis, székrekedés és aranyér. Az emészthető rostok fokozott emésztése erősítik az immunrendszert.

Ez a cikk 96 tudományos munkát idéz. A cikk megjelenése óta töretlenül bővül a tudományos dolgozatok száma. Ha jelenleg beütjük az internet keresőjébe a „Dietary fiber” (magyarul: élelmi rost) szóösszetételt, több mint 17 millió találatot kapunk.

Mi az a mikrorost? Miért ez a legjobb rostfajta?

Többen nem igazán értik, hogy mik azok a mikrorostok, miért van a „mikro” előtag a rost előtt? Azt sem nagyon értik, hogy a korpában lévő rost miért nem olyan jó például béltisztításra vagy bélflóra regenerálásra, mint a mikrorost. Sokan azt hiszik, hogy az én fantazmagóriám találmánya ez az egész „mikrorostozás”. Hogy ezt a tévhitet eloszlassam, a világ más tájain, ugyanezen a témán dolgozó kutatók munkáit is idézem, zárójelbe téve a források helyét, hogy bárki elolvashassa.

Különbség a növényi és a bakteriális rostok között (zárójelben az információ forrása található)

 A Mikrorostos Gél fő alkotója a mikrobiális cellulóz. Ezt sokan nevezik még bakteriális cellulóznak is. Kétféle cellulóz létezik: egyik növényi- a másik bakteriális eredetű, más szóval mikrobiális. A bakteriális cellulóz ugyanazzal a kémiai szerkezettel rendelkezik, mint a növényi eredetű, mégis teljesen különbözik a makro molekuláris viselkedésben. (A. Steinbuhel, “Bacterial Cellulose.” Biopolymers. Weinheim: Wiley-VCH, 2001. Print. )Általában a mikrobiális cellulóz kémiailag sokkal tisztább, nem tartalmaz sem hemicellulózt sem lignint, a vízkötő képessége sokkal nagyobb, a rostok sokkal nagyobb feszítést bírnak ki, mivel nagyobb a polimerizációs fokuk, és az ultra finom hálózati szerkezet miatt. A bakteriális rostok 0,05 mikron, míg a növényi rostok 10 mikron átmérőjűek (Yoshinaga, Fumihiro; Tonouchi, N.; Watanabe, K. (1997). “Research progress in production of bacterial cellulose by aeration and agitation culture and its application as a new industrial material”. Biosci. Biotechnol. Biochem 61 (2): 219–224. ) Továbbá, a bakteriális rostok nagyobb kristályszerkezettel bírnak, mint a növényiek, és szalag-szerű mikroszálakból ( ribbon-like microfibrils) állnak. (Jonas, R.; Farah, Luiz F. (1998). “Production and application of microbial cellulose”. Polymer Degradation and Stability 59 (1–3): 101–106.) A mikrobiális cellulóz fő jellegzetessége, ezek a vékony mikrorostok, melyek jóval vékonyabbak, mint a növényi rostok, ezért jóval több apró pórusokkal rendelkezik a bakteriális mikrorostos szerkezet. (Bajaj, I; Chawla, P; Singhal, R; Survase, S. “Microbial cellulose: fermentative production and applications”. Food Technology and Biotechnology 47 (2): 107–124.)

A Mikrorostos Gél fő alkotója a mikrobiális cellulóz rost a világ legjobb vízmegkötő struktúrájával rendelkezik. A növényi rostok vízkötő képessége 60%, míg a bakteriális rostoké 1000% (Klemm, D.; Schumann, D.; Udhardt, U.; Marsch, S. (2001). “Bacterial synthesized cellulose — artificial blood vessels for microsurgery”. Progress in Polymer Science 26 (9): 1561–1603. )

(Sokunk számára, akik a magyar matematikai oktatásban tanultuk a százalékszámítást furcsán hangzik az 1000% kifejezés. A kutatókat nem köti a szigorú matematika, ők kitaláltak egy értéket, ahol értelmezhető az 1000% is. Ha 40 gramm pamutszál megkötött 60g vizet, (a vízmegkötő érték ekkor = 60%. Ha a nedves bakteriális cellulóz gélben 1 gramm (száraz súly) cellulóz molekula megkötött 1000 gramm vizet (ekkor a vízmegkötő érték = 1000%. Elnevezték vízmegkötő értéknek, amelynek nincs fizikai egysége, hanem csak arányszámot jelent, de százalékjelet kapcsolnak hozzá.)

Tehát a kutatások eredményei alapján láthatjuk, hogy a bakteriális cellulóz szálai legalább kétszázszor vékonyabban, ha csak a szalagos mikroszálak szélességét tekintjük. Tehát a növényi cellulózrostokkal összemérve jogos a „mikro” előtag használata a bakteriális eredetű cellulózrostoknál.

A mérési eredmények alapján azt is láthatjuk, hogy a vízmegkötő képessége a bakteriális rostoknak több ezerszeres a növényi eredetű rostokhoz képest.

Miért lehet előnyös, ha a rost sok vizet képes megkötni?

  1. Mint tudjuk, salaktalanítás és tisztítás nem lehetséges víz nélkül, minél bőségesebb a tisztításhoz felhasznált vízmennyiség, annál tisztább lesz a végeredmény. Tehát, minél nagyobb a víztartalma a rostoknak, annál jobban tisztítja a bélcsatornát.
  2. Ha több vizet tud magában tartani a rostszerkezet, akkor az hosszan tartó, megbízható vízellátást biztosít a bélcsatornában a bélflóra mikrobáinak. Tehát jó és kell a bélflóra újraélesztésénél, mivel ez a tevékenység is sok vizet igényel.
  3. A széklet formázhatósága is nagy vízmegkötő kapacitást igényel. Ha a székletben olyan rostok találhatók, amelyek vízmegkötése tág keretek között mozoghat, akkor az a széklet víztartalmának a szabályozásában is nagyon hatékony lehet.

Miért javítja a közérzetünket a Dr.Hummel Gél fogyasztása?

A Mikrorostos Gél lenyelve a bélcsatornában végig halad és végig vizet ad a rostjai közé „rejtett” vízből, a rövidebb és emészthető rostjaival ennivalót, prebiotikumot, biztosít az emésztőrendszerünk mikroorganizmusainak. A Mikrorostos Gél pH-ja enyhén savas és redoxpotenciál és a pH alapján számított redoxi tulajdonsága szerint: elektron leadó, antioxidáns. Mindezek következtében kimondhatjuk, hogy a Mikrorostos Gél ideális géles táptalaja a bélflóra mikroorganizmusainak.

A bélcsatornánkon belül milliárdnyi mikroorganizmus él és dolgozik azon, hogy mind nekik és mind nekünk jobb legyen. Hosszú evolúciós törzsfejlődés és egyéni életünk folyamán alakult ki a mikroorganizmusok azon közössége melyekkel mi barátságban élünk és egymást tápláljuk. Ezt a milliárdnyi egysejtűkből álló közösséget magyarul bélflórának nevezzük, angolul, gut microbiota, vagy microflora. Ezek a mikrobák támogatják a mi immunrendszerünket, segítenek megemészteni a táplálékainkat, úgyhogy vitaminokat állítanak elő, az ásványi anyagokat és mikroelemeket számunkra felszívható, szerves formába alakítják. Vagyis nélkülük nem is élhetnénk, mert alapvető nélkülözhetetlen anyagokhoz nem juthatnánk hozzá. Ha ezek az anyagok hiányoznának, rosszabbul éreznénk magunkat, betegebbek lennénk.

A jótékony bélflóra mikroorganizmusait nevezik még probiotikumoknak is. Bár ezt az elnevezést inkább termékek esetében használják. Vannak olyan termékek, amelyekbe olyan mikroorganizmusokat, főleg tejből kitenyésztett, tejcukrot erjesztő baktériumokat raknak, amelyek barátságban vannak az egyéb, bélben élő, jótékony mikrobákkal.

A mi immunrendszerünkkel közvetlen kölcsönhatásban vannak a jótékony bélflóránk mikroorganizmusai. Több százezer év alatt kötöttek barátságot az immunrendszerünk immunanyagai és a jótékony bélbaktériumaink. Szinte együtt nőttek fel az evolúció során.  Kölcsönös előnyökkel járt az együttélésük. Az immunrendszerünk ellenanyagai a velünk szimbiózisban élő mikrobákat nem bántották, csak a velünk ellenséges patogén mikrobákat. A velünk jótékony mikrobák viszont nem ették el előlünk a mi táplálékainkat (igaz, mi sem az övéket). Tehát az immunrendszerünk úgy alakult az evolúció során, hogy a jótékony bélflórával erősítették egymást szinergiában.  Ha baj éri a bélflóránkat, akkor baj éri az immunrendszerünket, és így baj éri az egész testünket is. Érezni fogjuk, hogy rossz a közérzetünk. Vagyis a bélflóránkkal mi „együtt sírunk, és együtt nevetünk” kapcsolatban állunk.

Hogy mennyire komolyan veszi a tudomány a közös evolúciós fejlődést, az is mutatja, hogy a világ számos pontján indítottak „human microbiome” kutatási programokat. A „microbiome” szóösszetételt arra találták ki, hogy kollektív genomként vizsgálják a mi és a velünk életközösségben élő mikroorganizmusok örökítő anyagait, a génállományokat és azokban fellelhető kölcsönhatásokat.

Hogyan óvjuk a bélflóránkat?

Minél kevesebbszer forduljunk antibiotikumokhoz, mint a kezdődő betegségeink gyors elfojtójához! Minél kevesebbszer együnk tartósított élelmiszereket! Minél kevesebbszer együnk mesterséges élelmiszereket! (Nincs az az íz, az a konzisztencia, az az illat, az a szín, nincs az az élelmiszer, amelyet nem tudnának előállítani laboratóriumban, mesterségesen, mesterséges anyagokból!)

Fogyasszunk több rostos táplálékot. A rostos zöldségekben, gyümölcsökben több a vízmegtartó rost, több a prebiotikum, jobban támogatjuk a bélflórát.

Mit tegyünk, ha regenerálni akarjuk a bélflóránkat?

Együnk több nyers zöldséget és gyümölcsöt! Nemcsak a rosttartalmuk miatt, de olyan pH és redoxpotenciálja, rH2-je van, olyan kémiai háttere van, amely főleg a jótékony bélflórát támogatja.

Miért nem jó, ha csak probiotikumokkal próbáljuk helyrehozni a bélflóránkat?

Nem elég hatékony, mert nincs táptalaj a bélben, amiből táperőt meríthetne. olyan, mintha a magot száraz homokra vagy sziklára szórnánk. Biztosan nem fog megeredni! Rostok nélkül se vízhez, se prebiotikumokhoz nem juthatnak hozzá a lenyelt probiotikumok.

A bélflóra regenerálásánál, amit még szem előtt kell tartanunk, hogy „virágozzék száz virág”. Vagyis a bélflórának minél összetettebbnek kell lennie. A rétet nem elég néhány fajta virágmaggal beszórni, mert el is nyomhatja a zsengébbeket. Az egészséges bélflóra több száz mikrobából áll!

Tehát probiotikumot csak úgy érdemes kúraszerűen alkalmazni, hogy legyen a bélcsatornában elég rost, hozzákötött vízzel és prebiotikumokkal. Ha jó a talaj és van (vagy lesz) benne víz, akkor elég egyszer elhinteni a vetőmagot, az meg fog kötni. A probiotikumok alkalmazásánál ugyanez a helyzet egy vagy két napig elég szedni. De feltétlen együnk közben rostos zöldséget, gyümölcsöt, főzelékeket, (a fiatalabb korosztály aludttejet, joghurtot és kefirt). A Mikrorostos Gélt mindenkinek ajánlom, ebben az időszakban feltétlen!

Miért a legjobb a Mikrorostos Gél a bélflóra regenerálására?

A Mikrorostos Gél egy jótékony, ehető gél. Természetes mikrobiológiai közösség „terméke”. Ez a termék tisztít, rostot pótol, és ideális táptalajt nyújt a bélflórának. Ebben a jótékony gélben a patogén kórokozók nem szaporodnak, mert nekik nem kedvező a gél pH-ja, redoxpotenciálja, rH2-je. Több mikrobiológus úgy is megközelíti a patogén mikrobák kizárását, hogy a jótékony mikrobák olyan toxinokat, bacteroicineket, vagy szűkebb spektrumú antibiotikumokat bocsátanak ki magukból, amelyek gátlóak a patogén kórokozókkal szemben.